Tag Archives: portrait of the artist as jeune

Weiszburg Zsuzsi, karvezető

27 Avr

Une version hongroise pour nos amis hongrois, parce qu’hongrois qu’ils peuvent tous lire le français, mais on se trompe

Nekem Magyarország, az először is a Sziget volt.
Aztán a Sziget és a paprika.
Aztán a Sziget, a paprika és a pálinka.

Ekkor kezdtem érezni, hogy az országotok igazán klassz hely.

Utána felfedeztem a Széchenyi Fürdőt, a Szimplát, az Instantot és a Csendest. Azt mondtam magamnak : ez az ország szédületes. Ráadásul Magyarországon hemzsegnek a magyar lányok, ami valami egészen extra.

Persze, e csodálatos nemzet bájai még ennyiben sem merülnek ki. Itt van még Liszt Ferenc, Kertész André és Imre, Bartók Béla Weiszburg Zsuzsi is. Nem ismeritek? Akkor fogalmatok sincs Magyarországról.

(Ki ez a kioktató francia fickó? Én vagyok, és méltó kívánok lenni a franciák világszerte elhíresült arroganciájához.)

Zsuzsi 22 éves, karvezető és jófej. Meghívott egy próbára, amely Budapest egy belvárosi iskolájának tantermében zajlott, 22 bájos kis kórista részvételével: ők alkotják az Oriolus Kórust (nevük a lombok közt csicsergő kis énekesekre utal – mármint, mint köztudomású, nagyjából valami madarakra).
A kórustagok nem kevésbé jófejek, annak ellenére, hogy zavarbaejtő kérdésekkel bombáznak, mint például:
– Are we gonna become famous ? (Híresek leszünk?)
Yeah sure, worldwide famous. (Egyáltalán nem, a barátaimat leszámítva senki sem olvassa ezt a blogot, és kizárólag a tesóim posztolnak kommenteket)
– Are you the guy writing a blog about the Nazis ?
(Ezt le sem fordítom, elég ha annyit tudtok, hogy ez a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület iránt táplált őrült szenvedélyemmel függ össze. Mindenkinek joga van az életben a saját kis bűnös örömeihez.)

A fenti összefüggéstelen bevezető után hallgassuk meg, miként mutatkozik be a nap vendége (szolgálatkész barátja és tolmácsa, Gombos András, becenevén Gombi kíséretében).
(elnézést, a vetítés egyfajta magyar-angol keverék, a felirat francia, az élet már csak ilyen tökéletlen, ez van)

Who’s the boss ?
Zsuzsi’s the boss.
Mosolygós, kedves ő az Orioluskákkal, tekintélye ugyanakkor töretlen.
A próba során cuki kis pisszenésekkel teremt rendet, melyek hatására minden Orioluska engedelmesen fordítja felé a fejét. Karizma.
Karjával kavarja a levegőt, ujjaival csettint, és az éneklők értik.

LOL
Időnként elsüt néhány kis zenész-poént.

Átadni
Ez talán meglepően hangzik, de az én kedvenc magyar karvezetőm mindenek fölött a klasszikus zenéért rajong.
Zongorázik, hegedül és énekel.
Nyolcévesen beleszeretett Bartók Bélába. A Budapesti Zeneakadémián ez minden bizonnyal elég általános.
Azt mondja, szereti a bécsi klasszikusokat, Haydnt, Mozartot, Beethovent. « És a klasszikusok és a romantikusok találkozását… »
Okos és művelt válaszom erre valami olyasmi, hogy « ahhhh », és bólogatok, mintha pontosan tudnám, miről is beszél.
« Beethoven, Schubert, Mendelssohn… »
Ja, ok, hát igen, nekem mindent meg kell magyarázni …
« Ismered a második bécsi iskolát? », kérdi.
Ez az a pont, ami nekem már tényleg magas…
« Schönberg, Webern et Berg. »
Persze, persze, világos, én is mindig őket hallgattam, közvetlenül a the Fugees Bartók iránti rajongásom után.
« Bonyolult hallgatni, de én szeretem. Mert értem a szerkesztésmódját … »
Hát én viszont egyáltalán nem, és pont ebben áll Zsuzsi nagy küldetése az életben:

u.i.: Köszönet Annának a fordításért.

Publicités